• Shortcuts : 'n' next unread feed - 'p' previous unread feed • Styles : 1 2

» Publishers, Monetize your RSS feeds with FeedShow:  More infos  (Show/Hide Ads)


Date: Wednesday, 09 Apr 2014 13:23

(Nem is olyan) távol a gleccserek és hegyóriások jéghideg világától, a barátságos mediterrán városkák felett több száz méteres sziklafalak emelkednek. Az ideális klíma és ez a hihetetlen nyugalmat sugárzó táj, könnyen beindítja a természetkedvelő sporttársak fantáziáját. Errefelé nem nézik földönkívülinek a sziklamászót, a via ferráta kantárt lobáló kisgyerekes családot, vagy éppen a cicanadrágban és klipszes cipőben fagyizni totyogó párocskát. (Lehet, hogy azért mert évente tízezrek érkeznek ilyen célokkal)

Ezeket a napsütötte sziklákat és (mindenféle nehézségű) ferráta ösvényeket az iKaland iroda dolgozói is előszeretettel látogatják. Az alábbi 1 perces videóban, Lukácsa Laca kameráján keresztül nyersz bepillantást a Garda-tó válogatott szépségű ferrátáiba.

Kovács Béci, az itteni ferráták és sziklák “feketeöves mestere” (túravezetőnk), a tőle megszokott sajátos stílusban, így jellemezte a környéket:

“Tavaszi, nyári és őszi mozgolódásra kiválóan alkalmas” :)

Author: "admin" Tags: "Hírek a ház körül"
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Wednesday, 09 Apr 2014 08:49

Aki járt már errefelé, az egy szempillantás alatt rávágja, hogy melyik csúcs van a képen. Jellegzetes és tiszteletre méltó déli fala láttán, sokat látott hegyi rókák is elcsodálkoznak. Így tett Koncz Ákos, a Himaláját több ízben megjárt expedíciós mászónk is, aki 2 héttel ezelőtt egy rögtönzött sítúra keretében a környéken csavargott. A verőfényes napsütés mellett, 0 km/h “széllökéseket” és remek hóviszonyokat kellett elszendvednünk. Csöpögős élmények és szép tájak következnek…

5

Ezen felbuzdulva, a következő még tavaszibb hétvégén Kádár Ferivel, ismét arra kalauzoltunk egy csapatot. A túrasít már felváltotta a via ferráta szett, mely az első napon egy rövidnadrágos akcióhoz, a második napon pedig egy nem szokványos, de tőlünk talán nem is annyira meglepő téli ferrátához segítette hozzá a mosolygós túrázókat.

Gombos Charlie túravezetőnk – aki Ramsauban egy kis panziót üzemeltet – azt szokta mondani, hogy a Dachsteinen nincs “off szezon.” Ez a hely egyszerűen jolly joker. Sziklamászás, via ferrátázás, túrasízés, hótalpazás, sífutás, bringázás, rafting. Mindez egy helyen, 3 verzióban, Budapesttől 5 órányira:

Képek: Kádár Ferenc, Lukácsa Laca

Author: "admin" Tags: "Alpok, Hegymászás, Hírek a ház kör..."
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Wednesday, 02 Apr 2014 08:46

Into the Light

Ezzel a címmel látott napvilágot Stefan Glowacz és Chris Sharma legújabb mászós-filmes projektje, melyben a világon eddig ismert második legnagyobb barlang kamrából másznak ki a szabadba.
A 310×225 méter alapterületű, 120 méter magas kupola leküzdése jó feladatnak bizonyult a nem éppen gyenge mászópárosnak.
A nemrég 49. születésnapját ünneplő Glowach régóta van a szakmában. A sziklamászás több színterén sikereket ért el. Nyert világversenyt, és rengeteg, irgalmatlan nehéz szikla utat nyitott szerte a világban, a lehető legváltozatosabb körülmények között. Igazi ínyenc.
A fiatalabb Sharmát jelenleg a világ egyik legkiválóbb sportmászójaként tartják számon. Elképesztően nehéz mászásairól és a küzdelem hevében hallható, gyönyörű orgánumú ordításairól ismert.

És hogy kettőjük összhangjából milyen látványos és nem mindennapi mászás született, arról az alábbi videó tanúskodik!

Author: "hejja balint" Tags: "Fotó, Videó, Sziklamászás"
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Wednesday, 26 Mar 2014 14:07

Mi - akik a szép magyar kifejezés szerint, az aktív kikapcsolódást kedveljük – (pl: túrázás, via ferráta, biciklizés stb..) hajlamosak vagyunk bután, netán fintorogva bámulni azokra, akiknek a tengerparti nyaralás jelenti a boldogságot. Ez utóbbi uncsi, eseménytelen, maximum enni, inni, és sütkérezni lehet. Pár nap oké, na de egy hét… Szó se lehet róla… Vagy mégis?

neon

Óriási! Ezek szerint mind a tengerpart mind pedig ennek “felturbózása” mozgatja a fantáziád. Nem árulok el sokat, csak nézd meg ezt a videót…

ggh12

<<—ITT lesz a recept arra az esetre, ha nem akarsz lemondani a zsibbasztóan édes lötyögésről, ellenben más is érdekel a szálloda medencéjén kívüli világból. Netán az elkerített tengerparti sávon, a katonás sorba állított “napernyő erdőben” egy picit frusztráltan érzed magad.

Mindezek ellenére nem kell hisztérikus fürdőruha égetésbe kezdeni, mert a világ nem túl eldugott és nem túl távoli szegleteiben, a nyaralós tempó és az élettel teli, tartalmas vakációzás nagyon jól megfér egymás mellett. Nem hiszed? Akkor szánj rá pár percet és bizonyítjuk…

 

Author: "admin" Tags: "Hírek a ház körül, kaland light"
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Tuesday, 18 Mar 2014 11:13

Idén nyáron magasra kerül a mérce. Indul a csapat a 7134 méteres Lenin-csúcsra. A “könnyű hétezresenk” nevezett csúcs nehézségeiről, a táborokról, mászásról és a felkészülésről Koncz Ákos expedíciós hegymászó és túravezetőnk beszél az alábbi videóban.

Szabad helyek még vannak, lehet csatlakozni!

Author: "hejja balint" Tags: "5000 méter felett, Ázsia, Expedíció,..."
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Friday, 14 Mar 2014 13:12

1 (3)

-“A lényeg a hideg” – Magyarázza Anti miközben az Ararát után kutat emlékeiben.
-“Nem voltak jó ruháink, volt műanyag esőkabátom, de amikor szét akartam nyitni, darabokra törött!”
Az igen, -gondoltam- nesze neked Gore-tex!

Az Ararát egy nagyon jó síterep. Mi sem jelzi ezt jobban, mint az, hogy minden tavasszal egyre többen csatolják fel a léceket, hótalpakat és vágnak neki ennek a hatalmas vulkánnak. Idén mi sem maradunk ki mindebből. Áprilisban Sturcz Anti vezetésével indul útnak a csapat!

A hegyről első magyarként Sturcz Antal és Csíkos József síeltek le 1986 telén egy nemzetközi expedíció keretein belül. Anti elmondása szerint ez a világ egyik leghidegebb hegye. Mindezt misem bizonyítja jobban, mintsem az, hogy szélcsendben -41°C-ot mértek. Talán ez is az oka annak, hogy a legtöbben a tavaszi szezonban vágnak neki. Ilyenkor “csak” a  -20-25°C-os tavaszias időjárással kell megküzdeni.

A tavaszi időszakban a viszonyok általában ideálisak a csúcsmászáshoz. Azonban még iolyenkor is előfordulhat hogy az erős szél és a nagy hidegek hatására a csúcsrégiót sokszor keményre fagyott, eljegesedett firnes hóréteg takarja, ami lehetetlenné teszi a sível való fel és lejutást. Ilyenkor a hágóvasé a főszerep. Mindezt Antiék is megtapasztalták:

- “Emlékszem az utolsó este ott reszeltük a sátorban a hágóvasakat, hogy másnap valahogy meg tudjunk állni vele a jégen!” – Mondta, mikor a csúcsmászásról kérdeztem.

Ezeket leszámítva a hegy nagyjából mentes az objektív veszélyektől. A gleccserek szelídek és lavinákra sem kell számítani. Sefer a helyiek vezetője hosszú évek óta járja a hegyet, de lavinát még sosem látott! Szóval minden adott egy jó mászáshoz.

Pár kép 30 év távlatából:

A mászás körülményei is sokat változtak azóta. Míg 30 éve minden szükséges felszerelést a mászó cipelt föl, és lefele síelés közben is. Jelenleg ezt hordárok teszik, ami leginkább a csúszás élvezhetőségén javít. A főzéssel sem kell bajlódni, a hegyen mindenkinek jár a teljes ellátás.

Az 1986-os expedíció az első sítúra volt a hegyre, ami különlegességnek számított abban az időben. Azóta, részeben a túrasí egyre nagyobb népszerűsége miatt, minden szezonban több csapat indul útnak, hogy 5000m főlé kapaszkodjon egy hólepte vulkán csúcsára.

Ha szívesen csatlakoznál te is, ezt nyugodtan megteheted, még nem maradtál le semmiről. A részleteket ITT találod.

Képek a jelenből:

Héjja Bálint

Author: "hejja balint" Tags: "Expedíció, Fotó, Videó, freeride, He..."
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Wednesday, 12 Mar 2014 08:25

“…mindenki rohadtul ki van, és onnan a hegyről pedig ömlik le a kénes gáz..Úgyhogy itt nincs megállás, 1 órán keresztül most keményen meg kell nyomni, mert itt csak örökre lehet lepihenni. Meg lehet dögleni..

Damavand

Elbrusz, Ararát, Kilimandzsáró, Anconcagua – ismerősen csengenek és lázba hoznak, ha a Magas-Tátra és az Alpok csúcsai már nem elégítik ki a tengerszint feletti magasság iránt érzett vonzalmadat. Nincs ezzel semmi gond, a legtöbb túrázó, hegymászó az egyre magasabb hegyek megmászásában látja az előrelépést, a lépcsőfokokat, a következő kihívást.

Mit tehet ilyenkor a hazai, túra és expedíció szervezésre szakosodott, hegyi fanatikusokból összekovácsolódott utazási iroda – röviden az iKaland? Még több túrát szervez, magas vagy nagyon magas, könnyen vagy viszonylag könnyen elérhető hegyekre. A fenti felsorolás így idén is bővítésre szorul, már ott díszeleg a túranaptárban a Damavand és a Lenin-csúcs.

A most következő “sorozatban” ezt a 6 csúcsot szeretnénk egy kicsit “közelebb hozni.”

A csavargást – egy 2 perces videó formájában – Iránban kezdjük, a Damavand megmászásával, melyet a gőzölgő kén és Belényi Dani sajátos humorú “introja” tesz igazán felejthetetlenné.

Author: "admin" Tags: "5000 méter felett, Expedíció, Hegymá..."
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Tuesday, 11 Mar 2014 14:06

Gőgös Norbi túravezetőnkkel, a váratlan sikert arató Alaszka körút (már 2015-ös időpontot kellett hirdetnünk) és a Spitzbergák-Északi-sarkkör (végül egy szabad hely maradt áprilisra) után sem tettük le a lantot, hanem egy új útvonalat “rajzoltunk” az iroda falán csüngő térképre – ezzel is bővítve a világ távoli szegleteit bejáró, de a hegymászást, kemény fizikai megerőltetést szigorúan mellőző “egyre csinosabb” utak listáját.

Karakorum-Highway

Karakorum-Highway és a Mustagh Ata – 7546 m

Célunk, hogy bejárjuk a Kínát a Közel-Kelet karavánközpontjaival összekötő Selyemút legdrámaibb szépségű magashegyi szakaszát, mely a Tien-san és a Pamír gerincein vezetett át – összekötve a keleti és nyugati civilizációkat. Utunk, ezen az évezredes zarándokúton, Kirgizisztán hegyein keresztül vezet a kínai Kasgár-ba, a Takla-Makán sivatag peremére. Kasgárból, Földünk legmagasabban haladó nemzetközi főútján a Karakoram Higway-en jutunk el a Pamír 7000-es csúcsai “alá”.

Kirgíz szállodasor

Kirgíz “szállodasor”

Felváltva alszunk, Kirgízia nomádjainak jurtáiban és a Selyemút híres oázisvárosainak hoteljeiben, miközben szomjunkat friss kumisszal csillapítjuk. Az évszázados kulturális emlékeket híres magyar (és nem magyar) keletkutatók expedícióinak történetei elevenítik meg, Norbi sajátos előadásában, így biztos lehetsz abban, hogy a feldolgozhatatlan mennyiségű fotó és élmény mellett a történelmi tudásod is bővülni fog. Aki attól tart, hogy buszos történelem óráráról van szó – annak az olyan természeti látványosságok mint a Mustagh Ata (7546 m), a Lenin-csúcs (7134 m), Iszik-kul és a Szong-köl tavak panorámája és az alábbi képek hozhatnak megnyugvást. Egyébiránt a túra programját és a szaftos részleteket itt találod.

Fotók: Péczely Lajos, Gőgös Norbert

Author: "admin" Tags: "Ázsia, Hírek a ház körül, kaland li..."
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Tuesday, 11 Mar 2014 09:54

IMGP4020

Még az ősszel gondolkodtunk azon, hogy össze kéne dobni egy jó túrát a télre, ami biztonsággal teljesíthető, de mégis egy izgalmas alpesi mászás téli körülmények között. Ekkor dobta be Kádár Feri az Ankogelt.
Az ötlet bevált, a hétvégén népes csapat indult neki Nedeczky Júlia és Kádár Feri vezetésével. A túra nagyon jól sikerült, mindenki elérte az, amiért nekivágott.

Idén Holle anyó nem fukarkodott a hóval az Ankogelen, így a társaság hótalpakkal felszerelkezve vágott neki. Ezt jól is tették, ugyanis a túra elején, mély hóban caplattak céljuk felé. Végül a gerincen a talpakat hágóvasra cserélve másztak egészen a csúcskeresztig. Elszántságuk még a szeles téli időjárás sem törhette meg..

A terv megszületésekor még nem nyílt meg az új Hannoverhaus, így a szállás egy önellátó winterraumban lett volna. Azóta ez változott, a ház kinyitott. Minden várakozást felülmúló luxus fogadta a csapatot, mely nem megszokott egy menedékháztól, de annál jobban esik!

Ha lemaradtál a túráról, de kipróbálnád magad a téli alpesek világában, egy percig se csüggedj, április 4.-én újra nekivágunk!

Author: "hejja balint" Tags: "Alpok, Fotó, Videó, Hegymászás, Hír..."
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Tuesday, 04 Mar 2014 18:07

Alex Honnold korunk egyik legtehetségesebb hazárdjátékosa. Legalábbis kívülről talán ezt a látszatot kelti. Amikor megláttam a videót, amin free solo-za az El Sendero Luminoso nevű utat, sokféle érzés kavargott bennem. Tőlem sem áll messze a kötélbiztosítás nélküli sziklamászás és abban biztos vagyok, hogy mindez több mint szerencsejáték!


A free solo az a műfaja a sziklamászásnak, amit maguk a sziklamászók sem tudnak megérteni, egy szűk réteg kivételével.

Minek ez az egész? – szokták kérdezni…

De hányszor föltehetnénk ezt a kérdést?
Mint amikor egy hatalmas autóban fölbőg a motor, és 200km/h fölött cikázik az autópályán. Vagy mint a bázisugró, aki kiáll egy keskeny párkányra, háromig számol, majd leveti magát a semmibe. Vagy az extrém síző, aki az utolsó kanyar után ráfordul a meredekre, hogy elég lendülete legyen a sziklás rész átugrására. Vagy a vadvízi evezős, aki önszántából sodródik az árral egy hatalmas vízesés felé. Vagy épp a sziklamászó, aki odaáll a végeláthatatlan fal alá, fölhúzza a mászócipőt, beziázza a kezét, vesz egy nagy levegőt, majd megfogja az első fogást és nekiindul.

És ilyenkor elmúlik minden. Nincsen múlt, nincsen jövő. Csak a jelen van. De ez a jelen élesebb, tisztább mint bármikor máskor. És a pillanatnak élni a világon a legfelemelőbb érzés. Mindenki törekszik rá, csak más-más módon. De aki egyszer megtapasztalta, az függővé válik, megszállottja lesz az érzésnek és újra át akarja élni. És ha jobban belegondolunk, miért is élünk? Szerintem azért, hogy minél tisztábban megéljük a jelent, amiben épp élünk.

honnold

 

Mint ahogy A békés harcos útjában is hallható, amikor Den a  tornász élete egy meghatározó gyakorlatát végzi:

 ”Hol vagy Den?- Itt.
 Ez mikor történik? – Most.
 És te mi vagy? – Ez a pillanat!”

 

Héjja Bálint

 

 

Author: "hejja balint" Tags: "Fotó, Videó, Hírek a ház körül, Sz..."
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Saturday, 22 Feb 2014 09:06

Nekem, aki alapjában véve hegymászó vagyok… szóval, nekem is gondot okoz az a kérdés, hogy mi a kedvenc sportom. Mert annak ellenére, hogy az év nagy részét mászással töltöm, nekem mégis csak a freeride síelés vagy a sítúrázás jelenti a non-plus ultra hegyi élményt. Ebben a rövid videóban a túrasí-freeride sízés legfőbb eszközéről, a sílécekről beszélek nektek.

Nem érted/nem érzed ezt az őrületet? Uncsinak, céltalannak tartod? Nos, a téli hegyek közti mászás- majd suhanás szinte földöntúli élményéről Laca írt a minap – ez segíthet a ráhangolódsában.

Ha pedig már kifelé kacsintgatsz a szépen ratrakolt pályákról, de még bizonytalan vagy ebben a témában, akkor itt kezdj neki.

Szemléltetésként pedig pár K2 síléc az említett kategóriákból:

Egy könnyű, praktikus túrára fejlesztett darab, a WayBack:

K2 - WayBack

 

 

Hossz: 160, 167,  174, 181

Szélesség: 124 – 88 – 108

Rádiusz: 21m   (174cm-es léc esetében)

Súly: 1500g/db   (174cm-es léc esetében)

 

 

 

 

 

Valamivel szélesebb, Freeride-osabb darabjuk, a CoomBack:

K2 - CoomBack

 

 

Hossz: 167, 174, 181, 188

Szélesség: 135 – 102 – 121

Rádiusz: 22m  (174cm-es léc esetében)

Súly: 1820g/db  (174cm-es léc esetében)

 

 

 

 

 

És egy igazi Fat-ski, a legmélyebb porhavas terepekre, a PON200N:

ONECOL

 

 

Hossz: 159, 169, 179, 189

Szélesség: 157 – 132 – 122

Rádiusz: 30m   (179cm hosszú léc esetében)

Súly: 2150g/db   (179cm hosszú léc esetében)

 

 

 

 

Author: "hejja balint" Tags: "Fotó, Videó, freeride, Hírek a ház k..."
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Thursday, 20 Feb 2014 13:15
Hegy és ember

Hegy és ember

“…lihegve téptem le a fókát a lécemről, megszorítottam a síbakancsomat…és jött aminek jönnie kell. Finom ívek és lágyan szálló púder a nyomában, halk puffanások, arccal a hóban fetrengő, de vigyorgó emberek. Röviden és tömören a túrasízés esszenciája…”

Az első túrasí élményem a Dachsteinhez kötődik. Korábban jártam már magasabban is, de azon a hűvös márciusi délutánon iszonyú erővel lüktetett a szívem, amikor 3 jó baráttal becsattogtunk az ütött-kopott sárga felvonó kabinba. Éreztem, hogy valami nagyon jó fog következni. Oké, lehet, hogy a 1500 méter/20 perc szintemelkedés is megtette a hatását.

Odafent fókát ragasztottunk – én először a poláromra, majd a kezemre, és végül a lécem talpára. (Azóta megtanultam, hogy süvítő szélben is lehet fókát szerelni, csak egy kicsit más módszerrel.)
Ez a kis bénázás azonban nem tántorított el semmitől, pár perc múlva már vígan csúszkáltunk felfelé. Léceink halkan susogtak, szinte muzsikáltak a havon. Sosem felejtem el azt a hangot – gyerekként csak a sífelvonók halk zümmögése váltott ki belőlem ilyen érzéseket, amikor egy-egy hosszú év után újra sílécen állhattam.

Hosszan caplattunk a törpefenyvesek között kanyargó úton, sajgott a sarkam, de viszonylag gyorsan belejöttem a mozgásba. A kanyaroknál azért ment a balettozás, állóhelyzetből is elestem. Néhány óra múlva, kitikkadva nyitottam be, a 2200 méteren fekvő Simonyhüttébe  – már sötétedett, amikor a rideg előtérben felszürcsöltem a dupla adag instant borsó levest.
Az éjszaka forgolódással telt, az emeletes ágy felső szintjén. Nem meglepő, hogy kora hajnalban már az ablakra tapadva kémleltem a kristálytiszta eget. Nem tudom mi ütött belém, de akkor a Holdat egy óriási, vakító fejlámpa fényéhez hasonlítottam magamban. Mindenestre volt egy romantikája…

A szétáradó boldogság lebénított, hosszú másodpercek teltek el amíg végre meg tudtam szólalni. Vígan ugrándozva keltettem a többieket, azonnal indulni akartam. A reggelinek szánt müzliket keservesen magamba gyűrtem, és kiléptem a ház ajtaján. A szertartásos szerelés és csatolás után végre elindultunk az ösvényen. Jobbról-balról, az óriási sziklatömbök árnyékában kis hangyaként haladtunk. Ebben a havas mennyországban hamar kiszállt belőlem az álmosság, nem éreztem fáradtságot, csak azt a határtalan eufóriát, amelynek hiánya később a hazautazás utáni napokban mély melankóliába  szokott taszítani.

Egy óra múlva már a tavaszi Nap sugarai vetkőztették a csapatot, arcunk előtt pedig méltósággal ragyogott a Dachstein zord fala. Felváltva ment a nyomfektetés az apró kristályosra fagyott hópelyhek között, egészen a csúcstömb aljában fekvő menedékházig. A hó alatt megbújt kunyhónál, forró tea, kukucskálás a mélyen leszakadó északi oldalba, és a soron következő etaphoz szükséges testi-lelki ráhangolódás került napirendre. Izgatottan nézegettük a felettünk elterülő szűz hegyoldalt, meg sem próbáltunk ellenállni az édes kísértésnek.

A gyors “uphill” után, a csúcs alatti platón, lihegve téptem le a fókát a lécemről, megszorítottam a síbakancsomat, csattant a kötés, és jött aminek jönnie kell.

Finom ívek és lágyan szálló púder a nyomában, halk puffanások, arccal a hóban fetrengő, de vigyorgó emberek. Röviden és tömören a túrasízés esszenciája, a hab a tortán. Az a hab amiről azóta a sem tudok leállni, amely függővé tesz, amelyet ha egy síelő megkóstol soha többé nem ereszt…

Author: "admin" Tags: "Alpok, freeride, Túrasí, Dachstein, Fr..."
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Wednesday, 19 Feb 2014 12:03

Shangai Tower: 650 méter. Még nem készült el. Ez nem volt akadály a két orosz rosszcsont számára, akik beszöktek a hajnal leple alatt az építkezésre, hogy a förtelemsen magas épület tetejéből kilógó acélbütyök legvégére felkapaszkodjanak. Persze, a fejkamera sem maradt otthon – így ezidáig 22 millióan élvezhették ezt az urbánus túrakalandot.

Author: "admin" Tags: "Hírek a ház körül"
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Wednesday, 19 Feb 2014 07:31

Kitűnő túrasí blogot szerkeszt K. Bence, Japánban élő magyar túrasí-társunk, akit az elmúlt hétvégén egy aktív vulkán tetejére vitt föl a fókája. Ennek eredménye részben az, hogy igen látványos Japánon kívül (túralécen) talán csak Kamcsatkán tapasztalható az emeber ilyen látványt-élményt. A másik – közvetett – eredménye az, hogy meghibásodott a síbakancsa lefeléjövet.

Ez a Dynafit kötésekhez használatos fém lemezke kezdett el ficegni a bakancsán, majd el is veszett.

Látványos vulkánkipárolgás, Dynafit tanulságok: túrasí 8 időzónával arréb Bence túrasí blogján.

Author: "admin" Tags: "Ázsia, Hírek a ház körül, Túrasí"
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Monday, 17 Feb 2014 21:27

“3-500 indulóra számítottunk, de vagy 800-an jöttek el!” – újságolta Kiss Peti papája a statisztikát, ahogy a nevezés végét követően és a rövid táv “végső” elrajtolása után 20 perccel megérkeztem a verseny helyszínére. Jól esett Peti szüleit és Zsolt feleségét, Hildát újra látni. Utoljára októberben találkoztunk a Tátrában tartott emléktúrán.

IMG_9613

Peti szülei, testvérei és a sógora is – teljes erővel belevetették magukat a szervezésbe, a szendvicskenegetésbe… és egyáltalán, tartották a frontot.

A késésem miatt a 800 résztvevőből az elején egyet sem láttam. Láttam viszont Petit ábrázoló plakátokat, molinókat – tele fotókkal. Nagyon kerek volt az egész rendezvény mind szervezésileg, mind “arculatilag”-hangulatilag. Nem csak nevében volt emléktúra – a család és az odaadó barátok mindent megtettek, hogy Peti szellemiségét-emlékét felelevenítsék – és ez messzemenőkig sikerült.

A kora-tavaszi idő über-ideális volt a túrázáshoz – ezer ágra sütött a nap, a hőmérséklet elérte a 10 fokot lent, Sástón. A Kékes környékén fagyott volt a talaj, havas szakaszok tették változatossá a túrát/futást. Az alacsonyabban fekvő ösvényeken a brutális sár tette viccessé a túrázást.

Érezhetően más volt ez a teljesítménytúra, mint a többi. Egyes ellenőrzőpontokon kisebb kiállítással várták a résztvevőket Peti túrás-barlangász barátai. Nem mindennapi érzés futva, fáradtan megérkezni egy ellenőrzőponthoz, majd rögtön meghatódni a fényképek láttán. Mindez a Mátra közepén, a februári napsütésben. Emlékezetes. Az emléket még szebbé az Over Magazin gesztusa, akik minden befutónak adtak egy példányt a Kiss Péterre és Erőss Zsoltra emlékező, 2013. júniusi számukból.

Örülök, hogy állandósult a teljesítménytúrázók éves repertoárjában ez a verseny – egy év múlva itt a helyünk. Peti, (már megint) büszke lehetsz a családodra és a barátaidra!

Author: "hejja balint" Tags: "Hírek a ház körül, Szemlélet"
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Tuesday, 11 Feb 2014 07:49

A mai nap első esztétikai dózisa Kirgizisztánból, a Tien-Shan hegységből köszönt be képernyőnkre – túrasí, síalpinizmus a Tien-Shan hegységben. A videó eleje a vidéki kirgíz élet téli valóságát villanja fel egy-egy kocka erejéig, míg a film második részében következnek a “púderes” csúszások. Semmi extrémkedés – szép, hosszú ívek érintetlen lejtőkön, belső-Ázsiában.

A kaland, az élmény megsokszorozódik az által, hogy a kellemes napok után nem holmi panzióban, vendégházban, hanem JURTÁBAN térnek nyugovóra a megfáradt sízők – akiket még a masszív porhólavinák is elkerülnek.

Aktualitás: előadás! Ma este (kedd, Február 11, 2014) Szlankó Zoltán vetít és mesél arról, hogy milyen kalandokban volt része síléccel a 4000-7000 méteres tartományban. Mont Blanc megsíelése, a Shishapagma megkísértése túrasível… csupa élmény, sztori, kép! **Info itt**.

Author: "admin" Tags: "Ázsia, Kalandtúra, Túrasí"
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Wednesday, 05 Feb 2014 11:15

Avar Ákos túravezetőnkkel, aki fiatal éveit a jurtalakó, kumisz ivó pásztornépek között “tengette”, egy vendéglátóipari egységben töltöttem a kedd estét. Az ilyen szeánszokon mindig valami új célponttal rukkol elő, én meg szájtátva bologatok. Ezúttal a téli Bajkál-tó került napirendre. Errefelé az orosz pajtásoknak az egyik legkedveltebb programja a befagyott tó jegén történő autózás, kutyaszánozás, túrázgatás. Felmerült hát az ötlet, hogy mi is kipróbáljuk…

Ilyen a téli Bajkál-tó

Ilyen a téli Bajkál-tó

Az ötlet státuszon hamar átlendültünk, ugyanis a nyári 27 napos Mongólia-Bajkál vidékén tett expedíciónk résztvevői már a kezdetektől biztos részvételüket jelezték. Elmondásuk szerint már az előző túra alatt megfogant bennük, hogy visszatérnek a világ édesvíz készletének ötödét tartalmazó “szent tengerhez”. Az útitervből (kicsit lejjebb) nem maradhatott ki a mitikus Olihon-sziget – a sámánok földje – amely előtt a legendák szerint a nagy Dzsingisz kán is meghajolt.

A terv tehát adott, március 12-én indulunk. :) Ha megdobogtatja a szíved egy ilyen ínyencség, akkor csatlakozz, a pontosabb részletekről itt tudsz érdeklődni. 

Részvételi díj: 567 500 Ft + repülőjegy, vízum – (3 fő esetén. További jelentkezők függvényében csökkeni fog)

Útiterv – program:

1. nap  - megérkezés Irkutszkba, szállás elfoglalása, Bogojavlevszkij templom, Természettudományi Múzeum, Szépművészeti Múzeum

2. nap – Reggel indulás Lisztvjankába, a befagyott Bajkál felfedezése.

3. nap – Indulás a Bajkál jegén északra Olihon-szigetre.

4-6. nap – Olihon-sziget különleges természeti csodáinak megtekintése, Sámán-szikla, Hoboj-fok, Ogoj-sziget, túrák a Bajkál jegén, téli horgászat omulra.

7. nap – Átkelés a Bajkál jegén a tó keleti partjára, a Barguzini völgy megtekintése, termál vizes források meglátogatása.

8. nap – Visszatérés Olihonra, Kurikan-fal meglátogatása.

9. nap – Reggel indulás vissza Irkutszkba, séta vacsora.

10. nap – Indulás haza…

 

fotók forrása: http://t7.hu/1390

Author: "admin" Tags: "Ázsia, Hírek a ház körül"
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Tuesday, 04 Feb 2014 15:51

Grossvenediger

Hogy miért mászik az ember télen hegyet? Ez egy nagyon jó kérdés. Legalább annyira megválaszolhatatlan, mint a „Miért mászik az ember nyáron hegyet?” . Ezáltal a dolog igen egyszerűvé válik, ha valahova fölkapaszkodunk nyáron, akkor miért ne tennénk meg ugyanezt télen is?

Régóta járok tél idején az Óriások földjére, és ez nem volt másképp azon a szép márciusi estén sem, amikor társaimmal megérkeztem a Grossvenediger lábaihoz. Télen nincs Venediger Taxi, így hátunkra vettük a zsákokat és fölsétáltunk a Johannis hüttéhez. Sajnos a hó helyzet a völgy aljában már nem volt a legjobb, így a lécek is a zsákon utaztak a házig.
A Johannis hütte kisebb síközponttá változik így a tél végére. A hangulatos étteremben sajátos élmény elkortyolni pár hideg sört, miközben a jégvirágos ablakon át gondolatiba merül az ember és fejben többször is megmássza a csúcsot… majd tökéletes technikával le is síel róla. Úgy hiszem az elfogyasztott sör mennyiségével egyenesen arányosan ez a kép is egyre idillibb lesz :)

A csúcstámadás hajnalán mindenki hosszasan készülődött. Nagy gonddal előkészítettük a léceket mindenki fölvette legszebb ruháját.
A Defreggerhaus-ig kemény havon haladtunk, csak úgy sercegtek a firnvasak. Már akinek volt firnvasa. A gleccseren tökéletes hóviszonyok fogadtak minket, csak úgy suhantak a lécek. Hasadékot messziről se láttunk, így biztonsággal fektettük a nyomot a friss hóba. A csúcs előtti meredeken a léceket hágóvasra cseréltük. Átlibegtünk a keskeny hógerincen és már a csúcson is voltunk. A kötelező ceremónia után pedig nekiláttunk a túra legizgalmasabb részének.
A téli hegymászás egyik nagy ajándéka, hogy bitang jókat lehet síelni a legtöbb csúcsról. Így ami nyáron a legkényelmetlenebb része a mászásnak, az télen a legizgalmasabbá válik. A hótalpasok se csüggedjenek. Csúszni nem csak lécen lehet.
Nem is szöszmötöltünk sokat, fölpattantunk a paripákra és karmoltuk az íveket a hegyoldalba. A gleccser lankásabb részein irtózatos sebességre lehet gyorsítani viszonylag büntetlenül. A Defreggerhaus alatt jó kis szlalomozás vette kezdetét egész a Johannis hütte napsütötte teraszára, ahol hideg, aranyszínű, gyöngyöző üdítőkkel ünnepeltük meg ezt a tökéletes napot!

A Grossvenediger téli megmászása mind sível, mind hótalppal izgalmas dolog. A téli szezonban a körülmények sokszor ideálisak és ilyenkor biztonsággal elérhető a csúcs. Viszont, a hegyek megfelelő ismerete elengedhetetlen – mégiscsak egy gleccserekkel tarkított 3000 méternél magasabb csúcsról beszélünk.

Author: "hejja balint" Tags: "Alpok, Grossvenediger, Hegymászás, Tú..."
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Monday, 03 Feb 2014 11:58

Emlékszem, november tizenvalahány volt, viszonylag csapadékos idő. Az Európában kuriózumnak számító, ősi babérerdőben vezető ösvény mentén mindenhol ömlöttek a névtelen, több tíz méter magas vízesések - kezdi a sztorizást Pözsó barátom. Miközben mesél végre betöltenek a fényképek a 8 gigás memóriakártyáról. A szemeim elkerekednek, kicsúszik az “azt a betyárját” kifejezés ezen a blogon nem leírható verziója.

…és Pözsó folytatja:

Szóval esik, de ez csak olyan laza eső, mintha a felhőkben járnál, szinte még élvezed is. Tamás haverom nem szerette (ki nem állhatja az esőt), de amikor pár percel később az út átbukott a vízválasztó hegység és a sziget másik oldalára, már ragyogott a Nap. Ezt már ő sem bírta “japánkodás” nélkül, pedig nem az a kattintgatós fajta. Komolyan, agyba-főbe fotóztunk ezen a helyen.

DSCF4613

DSCF3289

 Az eredetileg nem tervezett “szellemerdőben” tett séta nagyon misztikusra sikeredett. Én úgy éreztem, mintha valami apokalipszis után játszódó katasztrófa film forgatási helyszínén járnék, a kicsit érzékenyebb lelkű barátom viszont rajzfilmeket ihlető képi világról számolt be. Nem fogyasztottunk semmmilyen tudatmódosító szert, ez sziget tényleg ennyire meglepő élményeket adott. :)

DSCF4493

A következő napokban a 15-19. század között épített levadák (a sziget jellegzetes, a növénykultúrák vízigényét biztosítani hivatott csatornái, egyúttal különleges turistaútjai) mentén túráztunk, hol sötét alagutakban fejlámpával, hol a dús növényzetű köderdőkben, hol a “moha szakállas” fák között.

Ami viszont azóta is évről-évre “visszahúz”, az egyértelműen a tengerparti ösvények mentén tett túráink. Szinte a kertecskékből indulsz, narancs és maracuya fák között folyamatosan emelkedve érkezel a gerincre. Alattad függőlegesen szakad mélybe a sziklás part, és tényleg nincs más dolgod mint egy darab frissen metszett cukornádat nyalogatni és mosolyogva élvezni, az igencsak közel jövő természetet..

DSCF2062-030

 Na és, hogy hol van ez a sziget….? Ha nem sikerült kitalálni a képek alapján, akkor muszáj lesz utána járnod a megoldásnak.

DSCF2083-031

Author: "admin" Tags: "Hírek a ház körül"
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Date: Wednesday, 15 Jan 2014 09:56
Hágóvasaink alatt sercegett a keményre fagyott hó

Hágóvasaink alatt sercegett a keményre fagyott hó

Még magamhoz sem tértem a Poprádi-tavi szilveszteri túra mámorából, amikor azon kaptam magam, hogy az Alacsony-Tátra főgerince felé kalauzolom az újév első lelkes csapatát. Egy hétre rá repetáztunk egy még népesebb társasággal, ugyanitt. Hó, jég, köd, napsütés, forró káposztaleves és gyorsan fogyó sörök jellemezték utunkat…

A vidám (vagy az arcunkra fagyott :O ) mosolyok még napokig kitartottak, amit egy túrázónk meghökkentően őszinte véleménye csak tovább erősített…

“A túra előtt elhízott, depressziós voltam és mindig leragadt az edényben a palacsinta…a túra óta viszont lefogytam, vidám és kiegyensúlyozott vagyok és a palacsinta sem ragad le sütés közben, mindent az iKalandnak köszönhetek!! és mindez egy nap alatt!!” :)

Január 4.-én békés szélcsendben értünk fel a Gyömbér házzal szomszédos csúcsocskára. A lemenő nap fénye szürreális alkotásként fénylett nyugaton, és utolsó erejével bágyadtan derengett az északon uralkodó Magas-Tátra gránit tömbjei között. Ebből az idillből az éjszaka hírnökeként érkező fagyos szél zökkentett ki minket, jelezve, hogy jobban tesszük, ha a menedékház kandallója mellett elmélkedünk tovább a hegyek szépségéről. Senkit sem kellett nagyon noszogatni, kis csapatunk hamarosan a Gyömbér ház melegében ülve emelgette a söröskorsókat. Nagy szerencsénkre Gréta, a szőke csapos lány kényesen figyelt arra, hogy az üres korsók újra használhatóvá váljanak :) Az elfogyasztott sör mennyiségével egyenesen arányosan elszántságunk is nőtt, figyelmen kívül hagyva olyan apróságokat, mint a háznak feszülő hatalmas széllökések.
Mikor másnap reggel kiléptünk az ajtón, nedves ködöt vágott arcunkba a szél és éreztük hogy igen, a hegyekben vagyunk :) Ha két szóval szeretném jellemezni a gerincen tett túránkat a Gyömbér csúcsától a Chopokig, akkor a hideg zuhany kifejezés lenne a legtalálóbb.

Kijózanító valóság a Chopok csúcsán

Kijózanító valóság a Chopok csúcsán

Hideg zuhany a Gyömbér csúcson

Hideg zuhany a Gyömbér csúcson

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő hétvégén még népesebb sereg tartott velünk. Az időjárás kegyesebb volt hozzánk, de ismét elővillantott pár trükköt a tarsolyából. Néha melegen sütött a nap, néha erős szél süvített, vagy épp sűrű köd takart el mindent, hogy végül újra előbújjon a nap, győzedelmeskedve a köd felett. A Chopok csúcsán pezsgővel ünnepeltük egyik társunk születésnapját, majd a csúcs alatti menedékházban föltörődve nekivágtunk hazafelé vezető útnak.

Az Alacsony-Tátra nem az a hely, ahol a teleket a már már unalmassá váló napsütés uralja. A hegységnek oly sok arca van, hogy talán egy élet kevés lenne arra, hogy az összeset megismerjük. Mindenesetre nagy élmény ellátogatni ide, megélni azt, amit aznapra nekünk szánt a természet és elgondolkozni azon, vajon mit is jelent számunkra ez az egész.

Csipet-csapat a Gyömbér (2043 m) csúcsán

Csipet-csapat a Gyömbér (2043 m) csúcsán

 

ps: Decembertől márciusig több alkalommal is bejárjuk az Alacsony-Tátra főgerincének legmagasabb szakaszait. Lehetőség van az egynapos ismerkedő túrára. Egy hangulatos menedékházban töltött éjszakával megtoldott kétnapos verzióra. És akik igazán el akarnak mélyülni a téli gerincmászás fortélyaiba, azoknak lehetőség van a hegységen való téli átkelésre is!

Author: "admin" Tags: "Fotó, Videó, Hegymászás, Hírek a h..."
Comments Send by mail Print  Save  Delicious 
Next page
» You can also retrieve older items : Read
» © All content and copyrights belong to their respective authors.«
» © FeedShow - Online RSS Feeds Reader