A következő bolygón a Nemzeti Ügyek Kormánya lakott.

- Lám, lám! Meglátogat egy csodálóm! – kiabálta messziről a Nemzeti Ügyek Kormánya. Ahogy a kis herceg közelebb vitorlázott, már azt kurjongatta: Hohó, itt egy alattvaló!

A kis herceg óvatosan leszállt. Körülnézett, hová ülhetne le, de a bolygót mindenestül beborította a pompás hermelin palást. Állva maradt hát, és mert fáradt volt, ásított egyet. 

- Az etikett megtiltja, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya jelenlétében ásítsanak - mondta a Nemzeti Ügyek Kormánya. - Megtiltom. 

Mert a Nemzeti Ügyek Kormánya föltétlenül ragaszkodott hozzá, hogy tiszteljék a tekintélyét. Semmiféle engedetlenséget nem tűrt. A kis herceg elcsodálkozott: a bolygó egészen parányi volt. Vajon min uralkodik? 

Az elmúlt egy év előtti nyolc évben Magyarországot a Strabag Demokraták dúlták; hamarosan minden óvodás tudni fogja, miféle rablóbanda volt az. Nem csoda, hogy írmagjuk se maradt. Strabag Demokratáknak pedig azért hívta az SZDSZ-t többek között Tarlós István és Kövér László, mert akkoriban mindenki tudni vélte, hogy ezek a korrupt mocskok a Strabag nevű óriásvállalattól gusztustalan méretű kenőpénzeket fogadtak el. Ha a Strabag valóban így tett, arra végül is volt oka, ugyanis gigaberuházások kivitelezésében volt érdekelt, és abban a régi világban az volt a természetes, hogy ehhez a kormánypártokat meg kell kenni.

Már megint ott vagyunk, hogy van élet Európán kívül is. Sőt, a nyugat nekünk mindig is kényszerlakhely volt.

Jöjj Oroszország, vodka világa

Mostanában erősek vagyunk. Osztjuk a kokit meg a sallert, nem ijedünk meg holmi Európától vagy Amerikától, se sztrájktól, se tüntetéstől. Senkitől.

Kivéve a dohánylobbit.

Az ugyanis erősebb a Nemzeti Ügyek Kormányánál. A történelem furcsa fintora, hogy a kormányt, amely világhatalmakkal mert szembeszállni, éppen a dohánylobbi gyűrte le. Pedig hány hadosztálya van a dohánylobbinak? Egy se. Csak dohánya van neki.

A történet röviden annyi, hogy volt egy törvényjavaslat, amely fokozatosan emelte volna a cigaretta adóját, így rövid távon húszmilliárd forint bevételhez juttatva a költségvetést, hosszú távon pedig ösztönözve a leszokást. Ez a terv szépen végig is gurult a törvényalkotó gépezeten, hogy aztán a célegyenesben az Alkotmányügyi Bizottság ügyesen kisatírozza.

Az Alkotmányügyi Bizottság neve még a megveszekedett ellenzékiekben is némi önkéntelen tiszteletet kelt, elvégre az alkotmány fontos és szent dolog. Az azzal foglalkozó testületet mégse úgy képzeljük el, mint egy kalózbandát.

Természetes reflex, hogy a közmédiumok kisöprését politikai tisztogatásként értelmezi az ellenzék, maguk az elbocsátottak, sőt szinte mindenki, aki a kormánnyal nem szimpatizál. Azért természetes, mert már mindenkinek bebizonyították, hogy bárkit lecserélnek egy kényelmes ágybetétre, egészen a köztársasági elnökig. Meg azt is, hogy szerintük asszony verve jó, média meg akkor, ha zokszó nélkül szopik.

Ennek a sajtópolitikának nem a médiatörvény volt az első jele, hanem az, ahogy berendezték maguknak az irányításuk alá került szerkesztőségeket. Látszott már az ellenzéki Fideszen, hogy a propagandán kívül másban nem érdekeltek. De kiderült az előző ciklusukból is, amikor szintén hűséges lakájokkal rakták tele az MTV-t és a rádiót, amiből konkrétan a saját paródiájuk fejlődött ki, és a végén már hálát adhattak azért, hogy alig nézi valaki.

Szóval senki nem hibáztatható, ha egy ilyen leépítésben a szokásos térfoglalást látja elsőre. Másodikra azonban illik belátni, hogy ez nem elegendő magyarázat.

"A KDNP világnézeti párt, a horgony
a csapkodó hullámokban, a Fidesz szerepe a mozdonyé."
– Harrach Péter a Fidesz-kongresszuson 

A rövidlátó baloldaliak és liberálisok bizonyára farkast kiáltanak a Népszava elleni határozott fellépés láttán. És velük béget majd a panelprolik csürhéje. Az igényesen gondolkodó, felelős polgárok azonban átlátják a magasabb rendű összefüggéseket, vagy ha eddig nem, akkor majd most. 

Ven Csia-pao igazán elégedetten távozhatott Magyarországról. Tárgyalásai sikerrel jártak, és legalább annyira otthon érezhette magát, mint Csao Ce-jang 1987-ben. Igaz, hogy Magyarország azóta demokratikus ország lett, de megkíméltük Vent attól, hogy ezzel szembesülnie kelljen. Megvoltak az idomított diákok, fiatal sportolók kungfuztak, és a magas rangú vendég tiszteletére egy napig úgy viselkedtünk a tibetiekkel, hogy nekik is idevarázsoltuk Kínát.

A stílus, az ilyen lesz most egy darabig mindenben: színpadias, túlkompenzáló, bombasztikus, gyomorforgató. Ilyenek voltak akkor is, amikor még utálták a kínaiakat (és az oroszokat), pusztán azért, mert Medgyessy és Gyurcsány arrafelé tájékozódott. Éppen ők az elrettentő példa: attól, hogy Orbánék most Kínával bizniszelnek, még nem biztos, hogy ez rossz húzás. 

Kínát figyelmen kívül hagyni vagy bojkottálni nonszensz volna, konkrétan ezt a magyar állampolgárok egyénileg sem tudnák meglépni, de nem is akarják. Kínával rendszeresen üzletelünk mindannyian, kevesen teszik vissza a dekopírfűrészt a polcra a dalai láma kedvéért; már csak azért is, mert a többi fűrész is kínai gyártmány. Mi sem természetesebb, mint hogy a lehetőséget a magyar állam is kihasználja. A terjeszkedést megállítani nem tudja, így viszont legalább megpróbálhatja irányítani.

Rendeletben határozná meg a kormány, mennyi az elvárható fizetésemelés a magánszektorban. Nincsen az embernél csodálatosabb. Olyan figurák, akik a cipőjüket is alig tudják bekötni, hirtelen arra vállalkoznak, hogy egy egész ország gazdaságát megtervezzék. Nem kell többé a vállalkozónak azon dilemmáznia, kinek mennyi béremelést adjon, mert ezt kiszámolja helyette a kormánya. Ők majd tudják, mennyi fizetést érdemel a fafaragó, a sofőr, a titkárnő és a pénztáros. A sokismeretlenes egyenletet, amit eddig a cég eredményéből, a várható forgalomból, a fejlesztésre vagy tartalékként félretett tőkéből kellett kiszámolni, megoldja az élcsapat. 

Amely élcsapat azért kényszerül erre a hajmeresztő mutatványra, mert már eddig is szánalmasan megbuktak tervezésből. Amit látunk, az egy hazugságspirál. Egy vakon tántorgó hógömböc. 

Van néhány toposz, amihez szívesen menekül a jobboldal, amikor elbizonytalanodik: a kereszténység, a történelmi sérelmek, és a nemzeti szuverenitás. Ezekben a jelmezekben úgy érezhetik, hogy mégis igazuk van, mert aki őket támadja, az ezeket a nagyszerű és vitathatatlan értékeket köpi le, vagyis nem kell komolyan venni. Ez nagyon kényelmes és nyugis játék. Ugyanis ha összelapátolunk egy kupac szart, viszont a tetejét hármashalommá formázzuk, és beletűzzük a címeres zászlót, akkor azt felavatja az államtitkár, és nem szól be senki. Illetve aki beszól, az nem a kupac szart, hanem a szakrálist gyalázza, úgyhogy nem lehet igaza. Ebből az olcsón mért kanonizációból adódik, hogy az ún. jobbos kultúra főleg összelapátolt szarból áll, gazdagon fellobogózva.

Világosítsd fel

Trianon olyan a jobbosoknak, mint másoknak a meztelen nő. Legalábbis így gondolta Papcsák Ferenc, és beszállt a kis magyar holokausztiparba.

Magyarországot, hála istennek vagy ellenlábasainak, javarészt elkerülte a kereszténységnek (vagy bármilyen vallásnak) a növényszintre butított, szó szerint értelmezős, ultrabigott változata. Az Egyesült Államokban domináns fetrengős-karizmatikus, a mindennapos csodákat hirdető és erőltető irányzatát nálunk a Hit Gyülekezete képviseli, az eredetinél jóval szolidabb, konszolidáltabb hangnemben. Így viszont kimaradtunk egy elgondolkodtató tanmeséből.

Azt mondta, hogy mindjárt itt lesz

Megjött Roosevelték levele. (A teljesen hülye olvasóknak itt jelzem, hogy nem azonosak a Rotschildokkal, úgyhogy a zsidózás legfeljebb áttételesen alkalmazandó.) Roosevelték amiatt siránkoznak, hogy megszűnt az elnökről elnevezett tér Budapesten. Nem kell emiatt cidrizni amúgy, ettől még nem jönnek amerikai anyahajók a Balatonra, épp csak kifejezik csalódottságukat, és az élet megy tovább.

Attól sem lesz gázáremelés, hogy a Moszkva tér elvesztette nevét. Valakik Oroszországban felvonják a szemöldöküket, egy pillanatra befeszülnek, aztán legyintenek. De abban a legyintésben ott van minden.

Belpolitikai okok, hogyne, értik ők, csak ezzel együtt azt is fel kell ismerniük, hogy a magyaroknak Roosevelt és Moszkva büdös. Tudják az amerikaiak, hogy őket a bombázásokért és a ránk kényszerített McFarm menü miatt utáljuk, és az oroszok, hogy ők mint egykori szovjetek keltenek némi ellenérzést. De a diplomácia regisztrálja a változást: eddig megfelelt a Moszkva tér és a Roosevelt, most meg valamitől már nem kóser.

Mielőtt a nyugati civilizáció erkölcsi összeomlását készpénznek vennénk, érdemes Dominique Strauss-Kahn esetét egészében vizsgálni. Ugyanis pont az ellenkezőjét bizonyítja.

D. S. K. lehet, hogy molesztálta a szobalányt, de még nem biztos. Mivel van rá esély, hogy igen, D. S. K. letartóztatásban marad, amíg erről többet tudunk. Ha minden kétséget kizáróan kiderül, hogy bűnös, akkor minimum éveket fog börtönben tölteni. Vagy évtizedeket. Ha ártatlansága nem bizonyosodik be száz százalékig, akkor annyi biztos, hogy hatalmának búcsút kell mondania.

Az ügyvédek és honoráriumuk torzítja ugyan a jogrendet, de nem emeli ki belőle Strauss-Kahnt. Szobalányt erőszakkal szopatni még neki sem szabad, és ha mégis megteszi, akkor majdnem ugyanúgy viseli a következményeket, mint bármelyik nevadai benzinkutas. 

D. S. K. igazi főúr volt a nyugati világban. The Playboy of the Western World. Hatalma, befolyása egy Richelieu bíboroshoz mérhető, vagy Metternichhez. Országok cidriztek előtte, és vonaglottak górcsöve alatt. Ítéletei, félszavai riadt kis államocskák költségvetését borították fel, miniszterelnökök hunyászkodtak meg, akik otthon amúgy a legnagyobb farkú legényként adták elő magukat. Strauss-Kahn a szabad világ egyik legfontosabb szervének volt a vezetője, ilyen internacionális lordokat a Nyugat legutóbb az ereje teljében lévő Vatikánban látott. 

És most mégis rajtavesztett. Pedig ha minden igaz a vádból, akkor sem tett egyebet, mint amit a földesurak, mandarinok, püspökök és párttitkárok megtesznek az idők kezdete óta.

Tisztelt választók, kedves fiatalok!

Adminisztrációs és politikai hibák következtében olyan plakátok és hirdetések jelentek meg a sajtóban és a köztereken, amelyek az abortusz alternatívájaként a gyermek megszülését és azonnali örökbe adását jelölik meg. Csak a kampány elindítása után eszméltünk rá, hogy az abortusz ellenszere ezzel szemben a fogamzásgátlás. A felelőst büntetésül azonnali hatállyal áthelyeztük Schmitt Pál köztársasági elnök stábjába.

Arra bátorítunk minden magyar fiatalt, hogy abortusz és örökbeadás helyett éljenek inkább a védekezés könnyen hozzáférhető, egyszerűen használható eszközeivel: a gumióvszerrel, illetve orvosi konzultáció után a fogamzásgátló tablettával vagy egyéb eszközökkel. Egyben új kampányt indítunk a szexuális örömök népszerűsítéséért, melynek védnöke Deutsch Tamás Európa Parlamenti képviselő és mikroblogger.

Hoffmann Rózsa a továbbiakban mentesül a felső- és közoktatás átalakításának kidolgozása alól, egyetlen feladata az iskolai felvilágosítás és az óvszerautomaták kihelyezésének megszervezése lesz.

Számunkra is nehezen felfogható, hogy Magyarország vezető erejeként és élcsapataként hogyan süllyedhettünk olyan sötét mélységekbe, hogy holmi babonák és hiedelmek miatt megfeledkeztünk a mindenki számára legkedvezőbb megoldásról.

Mint semmi másban, e téren sem tűrjük, hogy külföldről, nemzetközi hatalmi központokból határozzák meg, mit tesz a nemzeti ügyek kormánya. Mivel a katolikus egyház fogamzásgátlásról alkotott elképzelései világszerte közröhej tárgyát képezik, és nagyobb bukásnak számítanak, mint a neoliberalizmus és a szocializmus együtt, nem kívánunk osztozni a nekik kijáró megvetésen.

A hibáért, az álszentségért, a bennünket sajnos ismét elcsábító primitív prűdségért elnézést kérünk a hülyének nézett magyar fiataloktól. Kellemes orgiákat, észveszejtő és merőben öncélú szexcsatákat kívánunk minden magyar tininek!

Fogamzásgátlás és valláskárosultak összefüggéséről ld. még:
A gumid kopjon, ne a hazád!
Demográfiaexport
A hazaáruló/idegenszerű KDNP-ről:
A nyolcadik utas